Találj rám!

Találj rám a felhők alatt

Vakon is akár, ha nem süt a nap!

Találj rám, ha az ég leszakad

S a jövőm jövőt nem tartogat!

Legyen a tiéd az én sorsom is,

Hangod az én hangom is!

Találj rám csókkal, öleléssel

Vadul kiabálva, ha kell!

Találj rám a magas falak között,

Légy a nap első sugara

A szürke ablak mögött,

Mi igazi valód mutatja!

Légy az enyém, csak az enyém,

S leszek én drága kincsed,

Mint tulajdon neve a nincstelennek

Az aszfaltnak tenyerén!

Találj rám, keress meg kérlek,
Ha az út, mit igaznak vélek
Csak tövises barázda
S létem, létemnek kihunyt árnyéka!

Légy Te nekem a nyugalom,
Minden rossztól oltalom!
Légy, aki száz közül észrevesz,
Karon ragad, s nem ereszt!

Találj rám, emelj fel magasra

S én rajzolok majd az ég hasára

Színes szerelmet, dallamot

S leszel te az ecset, mit az élet adott!

Búcsú Renácska

Nem zokogtunk búcsút egymás karjaiban. Nem néztél vissza az ajtóban állva, ahogy én sem. Nem azért, mert nem szerettelek, vagy mert te nem szerettél. Nem kell emlékeznünk arra a pillanatra, amikor hátat fordítva kilépünk egymás életéből. Így volt a leges legjobb. Látva az üres ágyad, csak egy cigaretta kettesben való elszívása jutott az eszembe, és a biciklis előző este.
Ha legközelebb ráköszönsz egy melletted elsiető srácra, kérlek, csak olyan legyen, aki ha vissza is fordul utánad, érdemes elkérned a számát!
Nem ígérhetem azt, hogy hamarosan találkozunk, leülünk a padra kibeszélni pár Márkust, de túl kicsi a világ ahhoz, hogy ne lássalak viszont az életben, csak a facebook oldaladon.
Ha nem is lehetek melletted, úgy is eszedbe jutok majd, amikor öt méteres távolságon belül, valahol sunyiban beleszívsz egy cigibe, mert ott leszek majd az elhessegetett  füstjében. És tudom, ha egyszer is átsétálsz majd egy piroson, akkor is ott leszek majd a  túloldalon.
Sokat változtál, ezt te is tudod, nem az a naiv lányka vagy, aki voltál. Felnőtt NŐ lettél és ha valaha is szabályt szeretnél szegni, nézz magadba és rájössz, a szabály csak is saját magad voltál, én csak azt mutattam meg,  hogyan nevetheted ki. És mi van ha valaki rajta kap? Nevesd ki őt is, mert ő is csak egy szabály, bár még nem tudja.
(Kivéve, ha rendőr vagy NAV-os :D )
Ahhoz, hogy tanulj, fizetned is kell, ezért fáj, ha egy ÁKOS nem mákos :) és Márkus sáros, de majd egy egyenruhás, sármos fiatal beleolvad a szemeidbe, csak kérlek ne a nyakánál ragad meg és ne zavard el!!
Találkozunk még!!! <3

Vakon

Szemem lehunyom, csak az érzésnek élve kívánom, hogy  soha ne legyen vége.
Bosszant az idő és súlyos szavaid. Kell az érzés, hogy itt vagy velem.
Elveszni a szívednek dobbanásaiban, csillogó szemed játékos fényében örökké.
Ez volt, amit jobban akartam bármi másnál. Most könnyek nélkül- ahogy eddig is- szenvedek. Megint csak azért, mert akartam, hogy jó legyen.
Legyen valami, valamim csak nekem.

Veled, ketten, együtt, mi.

Bizalmamnak voltál álnok társa. Hátba döfted, pont ott volt a szívem s nevettél Te ostoba. Igaz szavaimat hazugra cserélted s Én szenvedtem. Nem te voltál! Nem igazi. Egy könnyű dallam, édes csevej, egy bájos mosoly aztán gúny és gyötrelem. Elvágtad a kötelem, amit szorítottam, végre már nem zuhantam. Két lábbal a földön bátran álltam, amíg fel nem emeltél majd, nevetve ellöktél s Én zuhantam.

Káprázat

Szemem előtt
Csillogsz, villogsz,
Elkápráztatsz,
Ahogy ragyogsz.

Alkoholban,
Drágakőben,
Annyi mámor
Bennük nincsen,

Akár sötét
Két szemedben,
Tőled kapott
Szerelmemben.

Neked adnám
Minden kincsem
Egyetlenegy
Leheletben.

Két karodban
Békét lelve,
Megpihennék
Ünnepelve.

Képzelet és
Káprázat vagy,
Csalogatsz, majd
Faképnél hagysz.

Mégis mindig
Olyan édes,
Kívánatos
Kísértés ez.

És amikor
Hozzád érek,
Messze repülsz,
El nem érlek.

Egy másik Én (Ex Altera)


Felfedem magam előttetek, hogy lássátok, nem csak az vagyok, akit mosolyogni láttok.
Eddig csak a csicsás képek kockáiban, porosodó borítókban és hosszúra szőtt, bonyolult sorokban kerestem én is saját magam.

Egy másik Én bujkált itt, s hang nélkül kiabált a Világra, név nélkül egy függöny mögül.
Széles vigyor, mikor láttok, csicsergő hang, mely belemászik fületekbe, és nevetés, egy-egy kacifántos mondatomtól. Még én sem értem, de nevetek s ti nem tudjátok, de én így feledek. Csak engedem, hogy minden oly messze szálljon s a tudatlanság peremén rekedjen.

Néha egyetlen mosolyom csak ösztönös reakció, figyelem elterelés, de nekem elég, mert nem látjátok, fogaim egymást őrölik lassan szét.
Hidd csak, hogy ez nem én vagyok, keresd arcomon a azt a ráncot, amely tagadhatná ennek valósságát, de nem fogod. Keresd csak a szememben, ha akarom megtalálod vagy, ha figyelsz, talán ott ül majd a szám sarkában.

Jegyezzétek meg!: minden arcon álarc van így azt látjátok, amit az mutat. De mielőtt másról akarnátok sokszínű álarcát leszedni, a sajátotokat kell letépni.

Hát elmentél!

Fortyogott bennem a düh s talán, még most is kicsit, de nem azért, mert elmentél.
Dühös voltam, míg szerettelek, úgy igazán szerelemmel, de csak az emlékedet.

Eddig hosszú kilométereken izzó parázson jártam hólyagosra meztelen lábam. Volt, hogy rád találtam
és felemeltél, gyógyír voltál és remény, de elengedtél újra és az jobban fájt. Vak voltam s te vezettél, néma s te énekeltél helyettem és én semmi mást nem hallottam,
csak édesen keserű szavaid.

Hát elmentél...
Bár kívánni tudnám, ne gyere soha, de tudom, akarnálak újra, akkor is, ha fájna.
Dühös vagyok, de csak arra, akire cserélni tudtál. Ott családot kaptál, itt pedig üresre lakott, kiégett szobát.

Hát elmentél, tényleg. Végszót nem ígérek ezekben a sorokban, mert abból annyi van és lesz még, mint finomszem homok egy marokban.
Hát viszlát!

Menj csak...

Menj csak, míg van hova!-
S ha már mindent láttál,
Találj vissza!

Ha késő gyere azért,
Hogy szemedbe mondjam,
Egykor volt, most véget ért.

És, hogy lássam gyötört arcod,
Amint az élet egy könnye
Zokog, harcát mesélve.

Ha jössz, hát szeress!-
Gyere csak kedves, kövess
És leszel Te olcsó játék számomra!


Akarom, hogy tudd, nem kellesz,
Már nem várlak, inkább csak
Maradj másnak!

Ne gyere hát addig,
Míg csak játéknak kellek,
Had élvezzem én is, hogy játszhatok veled!