(Egy szösszenet...)

Emlékezés a múltra...

Futok...

Arcomra csapódó eső szemekkel viaskodom és fejemben mégis az a sok szó visszhangzik. Nem kértem sokat. Nem voltak a csillagok briliáns fényében fürdőző vágyaim. Nem kértem más gazdagságot, kincset, csak egyedül téged.

Futok...

Nem érzem a különbséget könny és eső között. Álarcként simul rám a kettő alkotta egyveleg.

Nem bírom...

Mintha üres lennék és ez úgy fáj,  mintha embertelen és eddig nem látott módon kínoztak volna meg.Vajon ott van-e még, vagy csak a helye fáj?
Gyilkos vagy Te, szívemnek kaszása, csak vércsepp helyett könny hullik utánad.Zsibbadt tudatomban nem akarlak már őrizni Téged!
Olyan leszek ismét mint,...

Üresek a napok...

A sötétítő teljesen behúzva, hogy egy makacsul harcoló fénysugár se küszködhesse át magát.Nem akarom látni, amit nem muszáj és nem akarom, hogy lássanak. Fájdalomtól torz arcom csak a sötétség és a homály játékos társa.