Búcsú Renácska

Nem zokogtunk búcsút egymás karjaiban. Nem néztél vissza az ajtóban állva, ahogy én sem. Nem azért, mert nem szerettelek, vagy mert te nem szerettél. Nem kell emlékeznünk arra a pillanatra, amikor hátat fordítva kilépünk egymás életéből. Így volt a leges legjobb. Látva az üres ágyad, csak egy cigaretta kettesben való elszívása jutott az eszembe, és a biciklis előző este.
Ha legközelebb ráköszönsz egy melletted elsiető srácra, kérlek, csak olyan legyen, aki ha vissza is fordul utánad, érdemes elkérned a számát!
Nem ígérhetem azt, hogy hamarosan találkozunk, leülünk a padra kibeszélni pár Márkust, de túl kicsi a világ ahhoz, hogy ne lássalak viszont az életben, csak a facebook oldaladon.
Ha nem is lehetek melletted, úgy is eszedbe jutok majd, amikor öt méteres távolságon belül, valahol sunyiban beleszívsz egy cigibe, mert ott leszek majd az elhessegetett  füstjében. És tudom, ha egyszer is átsétálsz majd egy piroson, akkor is ott leszek majd a  túloldalon.
Sokat változtál, ezt te is tudod, nem az a naiv lányka vagy, aki voltál. Felnőtt NŐ lettél és ha valaha is szabályt szeretnél szegni, nézz magadba és rájössz, a szabály csak is saját magad voltál, én csak azt mutattam meg,  hogyan nevetheted ki. És mi van ha valaki rajta kap? Nevesd ki őt is, mert ő is csak egy szabály, bár még nem tudja.
(Kivéve, ha rendőr vagy NAV-os :D )
Ahhoz, hogy tanulj, fizetned is kell, ezért fáj, ha egy ÁKOS nem mákos :) és Márkus sáros, de majd egy egyenruhás, sármos fiatal beleolvad a szemeidbe, csak kérlek ne a nyakánál ragad meg és ne zavard el!!
Találkozunk még!!! <3