Könnyek

Miért vagy még itt?
Miért nem mész már?
Mi az ami vissza tart?
Talán én vagyok, csak én lehetek.
Ha kell elengedlek, de várok még,
Várok, hogy biztos legyen.

Be sétálhatnál a ködbe,
Szemem elől lassan elfedne.
Keresnélek talán akkor is,
Nyitogatnám pilláim, talán feltűnsz
Mikorra kinyitom.
Biztosan sírnék..., de te nem látnád.

Miért nem indulsz?
Csak pár lépés előre,
Nem visznek a lábaid?
Vagy én nem engedlek?
Mennék veled, tudom, hogy nem lehet,
De akárhová elmennék veled.

Fordíthatnál hátat nekem,
Hallgathatnál holthoz méltón,
Ki fejét már lehajtotta régen
S nem rettegi a holnapot,
S most is figyel minket
Valahonnan éppen.

Csak mondj nemet!!
Már másra nem is kérlek,
csak adj nekem nyugalmat,
Szűnj meg, mint a fejfájás,
Tűnj el, mint egy kiütés
És talán nem halok bele.


Sírnék, ezt csak én tudom,
Milyen keservesen,
De belenevetnék abba a mély szemekbe,
Csak azért is, hogy ne tudd, ne sejtsd,
Belül darabokra robbanok szét.