Emlékekben

Fejemben hangosan ordítom a nemet,
Keresem azt, ami egykor elveszett,
Valahol egy másik gödörben,
Vagy egy másik úton,
Amikor azt hittem, el kell futnom.

Szívszorító gondolat,
Hogy valami az életünkből
Csupán megkopott emlék marad,
Amit akkor is úgy szorongatunk,
Amikor már nem is látjuk magát a képet,
Csak az érzést, melyet porral hintett
Az idő, amit máshol hagyunk.

Nézz rám!! Ide rejtőzöm előled,
S mégis kiadom magam neked
A sorokban elveszve,
Reménykedve, hogy az emlékek
A jelenem és jövőm lesznek.

Csak azt tudnám még,
Hogy Te hová rejtőztél,
Mert minél jobban kereslek,
Annál mélyebbre temetlek magamban,
S veled együtt azt a kis szilánkot,
Ami vérző sebet ásott bennem
S úgy vakarom.

Bárcsak kihúznád onnan!
Bárcsak lennél te a ragtapasz,
Amit kis szisszenéssel,
Gyorsan le lehet rántani,
Ha begyógyult a seb.